Zebegény Szőnyi szemével – A vízparti élet
Szőnyi István ritkán látott grafikai munkáiból nyílt kiállítás 2023. szeptember 23-án a zebegényi Szőnyi István Emlékmúzeumban. Míg a kétrészes kiállítás-sorozat első tárlatának témája a zebegényi falusi élet volt, a második tárlat a vízparti életre fókuszál. Az itt bemutatott akvarellek, rajzok és rézkarcok témája a Szőnyi által felfedezett idilli környezet, a dunai táj és a vele együtt élő ember.
Csak úgy, mint az előző kiállítás, ez is a Szőnyi életmű fontos részét képző grafikai munkák többsége vázlat, tanulmányrajz, afféle vizuális jegyzet, hol néhány vonással megörökített pillanatkép, hol komolyabban kidolgozott kompozíció, visszatükrözik azt a mély kötődést, amely Szőnyit Zebegényhez és a Dunához fűzte.
Szőnyi a két világháború közötti, hazai festőnemzedék egyik legsikeresebb tagja fiatal házasként, harminc évesen, 1924-ben költözött a fővárosból Zebegénybe, amely fordulópontot jelentett életében és művészetében is. Itt talált rá mindarra, amit művészetének kibontakoztatásához szükségesnek gondolt, felfedezte az ember és a természet elválaszthatatlan egységét, az egyszerű dolgok szépségét. Fő témái a Dunakanyar mellett, a falusi élet, családja és az őt körülvevő élettér lett. Sok időt töltött a vízparti élet megörökítésével, a halászok, a révészre várók, a magányosan ringatózó ladikok és általában a Dunakanyar menti táj megörökítésével.
Az 1920-as évek közepén megalakult Gresham-kör tagjaként Szőnyi azok közé a művészek közé tartozott, akik a Nagy Háború és az azt követő magyarországi események után az aktív társadalmi szerepvállalás helyett a csendes visszavonultságot választották. A kör tagjai nem hittek a dolgok megváltoztathatóságában, nem politizáltak, elhatárolódtak a modern művészi törekvésektől, az avantgárd szellemisége távol állt tőlük. Az örök értékekben, így a természetben és az abból kiinduló festészetben hittek, amelynek gyökerei Nagybányáig nyúltak vissza. A természet és az élet egyszerű szépségeiben való elmélyüléshez ideális terepnek kínálkozott a Dunakanyar kis faluja, a hegyek közt megbúvó Zebegény.
Szőnyi számtalan, frissességükkel és spontaneitásukkal magával ragadó vázlatot, tanulmányt készített. A teljes értékű műalkotásoknak tekinthető képeken nyomon követhetők az alkotói folyamat kulisszatitkai, tetten érhető, ahogy a művész próbálgatja a különböző technikákat, komponálás módokat, színekkel, fényekkel kísérletezik.
Lírai ábrázolásmódjával egy idilli Árkádiát varázsolt a Duna-parti kis faluból, amelyben főszerepet kapott a folyó és a vele együtt élő emberek. A kiállításon zebegényi képei mellett utazásai során készült vázlatait, akvarelljeit is bemutatjuk, köztük az olaszországi gouache-okat.
Szőnyi 1957-ben és 1959-ben utazhatott ki meglátogatni Zsuzsa lányát Rómában, ahol Szőnyi Zsuzsa és férje, Triznya Mátyás 1949-es emigrációjukat követően éltek. Szőnyi a második látogatás alkalmával rengeteg vázlatot készített egyebek közt a Róma környéki tengerpartokon, kikötőkben. Bepótolta mindazt, amit 1929-ban Római Iskolás ösztöndíjasként elmulasztott. Akkor szíve négy hónap után hazahúzta Zebegénybe, ahol ő addigra már, saját bevallása szerint, megtalálta mindazt, amit művészetének kibontakoztatásához fontosnak gondolt.
Élete utolsó hónapjaiban olaszországi képein dolgozott, egy kiállításra készült, amelyre 1960. augusztus 30-án bekövetkezett halála miatt már nem került sor.
A vízparti élet című kiállítás 2024. április 28-ig tekinthető meg Zebegényben, Szőnyi István egykori otthonában.