Magával ragadó múzeumi élmények a „fekete vár virágában”
A csongrádi Tari László Múzeum Magyar Géniusz Programból megvalósuló új, állandó kiállítása, a Csongrád, a Fekete vár virága című tárlat olyan bájos, mégis elemi erővel szólítja meg a látogatót, hogy érkezzen bármilyen céllal is, szívében kis időre bizonyosan csongrádivá válik. A cím a tárlat legfőbb üzenetét, a romjaiból mindig újjáéledő település életképességét, megtartó erejét hordozza. Az a bizonyos „fekete vár” még a Honfoglalás előtti időkben épült, és a tatárok pusztították el 1241-ben, az említett virágok pedig a város címerét uraló rózsák, melyek mindegyike egy-egy történelmi csapásra, és az azt követő újjáépülésre emlékeztet. A fekete várnak Csongrád történelmében szimbóluma van, jelképezi gyökereinket, a csongrádiak fejlődni akarását, ragaszkodását, újjáéledését és megújulását.
A lenyűgöző összetettségű kiállítás minden szeglete Csongrád szellemi és természeti értékgazdagságáról mesél, izgalmasan összefűzve a múltat a jelennel. Átfogóan mutatja be a város régészeti, történeti és néprajzi történetét az őskortól egészen a rendszerváltásig. Az egyik legnagyobb erénye, hogy történetekre épül, melyet élményszerűen, testre-lélekre hatóan tár a látogató elé. Végigjárva a termeket, észrevehetjük, hogy minden apró részlet nyílik, mozog, kihúzható, benyomható, kivehető, forgatható, egyszóval nem lehet nem bevonódni a rendkívül sokrétű tartalomba. A megszokottnál több és nagyobb képek, videók, érintőképernyős és digitális tartalmak, meghallgatható hanganyagok, zenék és felvehető, korhű ruhamásolatok segítenek, hogy beleringathassuk magunkat az adott történelmi korba. Érezhetően az átlényegülésen van a hangsúly, azon, hogy a szemlélődő ne csak megértse, hanem át is élhesse a látottakat. Igazi kuriózumnak számítanak a jellegzetes „csongrádi hangok”, melyeket a lakosságot bevonva állítottak össze az alkotók, így meghallgathatjuk, milyen az egykori fahíd pallójának döngése, a Piroskavárosi piac atmoszférája szombat reggel vagy azt, hogyan dolgozik a mindenkinek kedves Géza komphajó. A lakossággal való együttműködést példázza számos egyéb részlet is, például az, hogy az egyik sarokban ácsorgó szőlőbeli kunyhót nem néprajzos szakember, hanem kunyhótulajdonosok, tapasztalt csongrádi emberek rendezték be.
A kiállítótérben a látványvilág izgalmas kettőssége érhető tetten: az egykori polgári ház elegáns és visszafogott miliőjébe fiatalos, vibráló, színpompás enteriőr keveredik. A négy különféle színnel is elválasztott terem más más tematikával foglalkozik, taglalja a Tisza és a város sokoldalú viszonyát, felöleli Csongrád történelmének legfontosabb eseményeit 1711-1989 között, melyek közül kiemelkedik a Károlyi grófok tevékenysége, a szabadságharc eseményei, a dualizmus időszaka, az első és második világháború, 1956 történései és az államszocializmus időszaka. A régészeti blokk bemutatja az őskortól 1711-ig a helyben, illetve a környékben talált leleteket, melyek igazi újdonságnak számítanak, hiszen 90%-ukat eddig nem láthatták a látogatók. A város társadalmának történelmi keresztmetszete kiemelkedő egyéniségekhez – Bagi József, a mándlis nábobhoz, Csemegi Károly jogtudóshoz – kötődően bontakozik ki.
A néprajzi egység a pásztorélet, szőlőművelés, kubikosság, halászat, fazekasság, földművelés és a viselet témái köré csoportosul. „Nem követtünk vakon semmilyen trendet és előttünk álló példát, csak a saját benyomásaink, elképzeléseink, vízióink vezettek a kiállítás tervezésekor, így hatalmas adag merészség is van ebben a gyűjteményben” – mesélte dr. Gyöngyössy Orsolya kurátor, igazgató. „Kutatói munkám során több mint húsz éve Csongráddal foglalkozom. Nagyon szeretem ezt a várost, de ez a szeretet nem egy palástoló, elvakult lokálpatriotizmusból ered, mert látom a város mindkét irányú pólusát, hanem a tudományos kutatómunka eredményeiből táplálkozik. Ez a szeretet és szenvedély végig ott munkált bennem és a munkatársaimban az alkotómunka során, és szívből reméljük, hogy ezt a látogatóink is érzik majd.”